1. Mi volt az utazásod apropója, miért döntöttél úgy, hogy belevágsz?
Elmenekülni a gyárból és felfedezni az igazi, vad Romániát, egyben eljutni egészen a Fekete-tengerig.
2. Pontosan milyen útvonalat tettél meg?
Csongrád, Battonya, Arad útirányon át Déva Hateg, Petrosani, Targu Jiu, Craiova, Alexandria, Calarasi, Constanta, majd vissza: Constanta, Calarasi, Oltenita, Giurgiu, Alexandria, Craiova, Filiasi, Drobeta-Turnu Severin, Caransebes, Lugoj, Temesvár, Makó, Csongrád.
3. Teljesen egyedül tetted meg az utat, vagy volt néha útitársad?
A 2000 km alatt 3 magyarral találkoztam, de visszafelé összefutottam Anton Duma-val. 3 napig együtt utaztunk. Ő 5000 km-t vállalt be Románia teljes határmentéjét körbetekerve.
4. Hallottuk, hogy akadt néhány nehézség, és a biciklid is megsérült, ez hogyan történt?
A tenger felé tartva mindenképp el akartam kerülni Bukarest központját. Rengeteg hibát halmoztam fel az elkerülő úton. Elsősorban hogy egyáltalán azt választottam. A második: nem fordultam meg még az elején, mikor már tapasztalhattam a forgalmi nehézségeket: a rengeteg kamiont, a saras, nyomvályús utat és a folyamatos esőt. Jó darabon élet-halál harcot vívtam, míg a végén csak kiütött egy kamionplató. Másodpercek alatt a sárban találtam magam. A jobb kezem olyan szerencsétlenül csavarodott, hogy az összes ízület ideiglenesen átrendeződött. A kisujjam eltört. Az eső is szakadt még mindig. Egy óránál is többet ücsörögtem abban a pocsolyában, mire a fájdalom enyhülni kezdett annyira, hogy felálljak. De mint mondják: amíg nem adod fel, legyőzhetetlen vagy! Ez be is bizonyosodott, hiszen eljutottam a tengerig. Mire hazaértem, beforrt a csont is, bár mai napig fáj.
5. A videóidon láthattuk, hogy rengeteg érdekes emberrel ismerkedtél meg - van olyan, akire különösen nagy szeretettel emlékszel vissza?
Anton Duma. A visszautam nagy segítsége volt. Sokat tanultam tőle. Hasonló életfelfogású ember, mint én. Igazi kalandor, aki az Északi-sarkig is elbiciklizett már. Több, mint 60 000 kilométerrel a háta mögött most a román utakat rója. Én úgy voltam vele, hogy ott vagyok otthon, ahol szeretnek. Ő azt mondta, az lesz a jó, ha már az egész világot az otthonomnak érzem majd...
6. Milyen érzésekkel értél haza az útról?
A kaland vége mindig felkavar. Sokáig nem találja az ember a helyét, mikor benyugszik. 65 kg voltam mikor elindultam, és 59 kilóval zártam a kalandot. A folyamatos veszélyhelyzet megszűnése egyfajta űrt képzett, de azért persze jó érzés volt újra itthon Dalmával...
Fotók: Bíró Bálint
