Tweed Run 2015

A legutóbbi rendezvény óta sok dolog történt velünk, ezeket szeretnénk most megosztani veletek!

Először is lezajlott az őszi Tweed Run Kerekezés, ami szerintünk nagyon jól sikerült!

Itt tudtok nosztalgiázni: https://www.youtube.com/watch?v=I-NuBG-8cD0

Ezután két verseny is elkezdődött Facebook oldalunkon (https://www.facebook.com/tweedrunbudapest). A már jól ismert Fotóverseny és egy új Közönségszavazó verseny is, amik igen szép eredménnyel zárultak!

Ennek a díjátadójáról itt láthattok néhány képet:

Mindeközben Facebook oldalunk elérte a 3000 Like-ot, aminek nagyon örülünk és még egyszer köszönjük szépen nektek!




És a legjobb hírt a végére hagytuk! Megtartottuk első alapítói gyűlésünket, ahol átbeszéltük a hamarosan megalakuló Egyesületünk részleteit! 2015-től tehát már egyesületként fogunk jelentkezni a tavaszi rendezvény részleteivel! Amit garantálunk, a megszokott jó hangulat és rengeteg új lehetőség! Mi már alig várjuk!
És íme néhány bizonyító fotó, hogy mi már készülünk a következő évre:

Őszi Tweed Run 2014.10.19.

Köszönjük nektek, hogy ismét ennyien eljöttetek és köszönjük az időjárásnak, hogy ismét nekünk kedvezett! Következő Tweed Run Kerekezés 2015.április!

CSAK PASIK - Köszönjük!

Köszönjük mindenkinek, aki a barátságtalan idő ellenére is velünk tartott, szerintünk egy igazán jó hangulatú napot tölthettünk el együtt! Októberben újra találkozunk, Tweed zakókat elő!

Fotó: Székács Alexa

Interjú - Dávid Attila Norbert, azaz D.A.N.

D.A.N. állandó tagja a Tweed Run közösségnek - volt már nyertesünk, posztolónk, a Csak Pasikon pedig újra megméretteti magát a bajuszversenyen. Hosszú, rendezett bajszát sokan megcsodálták már a rendezvényeken, így feltettünk neki pár kérdést a "védjegyéről":

Mióta viselsz bajuszt? 

 1994-ben kezdtem növeszteni, a stílusa nem változott semmit azóta, bár egyszer 1999-ben leborotváltam egy rövid időre, de újra visszanövesztettem, mert rájöttem, hogy így vagyok Én.

Mennyi időt fordítasz a bajszod ápolására, van esetleg valami különleges praktikád? 

Naponta mosom és fésülöm, és havonta egyszer kiigazítom ollóval. Az első egy-két évben még használtam bajuszpödrő viaszt, de ma már nem kell semmi, hogy a kívánt formában legyen, csak pödörgetni szoktam. És nem alszom bajuszkötőben!

Sokak szerint a bajusz ódivatú, te mit gondolsz erről? 

Lehet, hogy ódivatú és biztos van egy múlt századbeli romantikája, de szerintem egy modern, mai férfi is viselhet nyugodtan bajuszt, csak a formáját, stílusát kell jól megválasztani. A bajusz elfogadottsága a nőkön múlik. Hiába növesztenek a férfiak szép és igényes, tiszta, jó illatú bajuszt, ha a mai lányoknak egy pörköltszagú szőrcsomó a víziójuk.

Mit üzennél a Csak Pasik leendő bajuszversenyzőinek? 

Hajrá!

CSAK PASIK Stílustippek: Rockabilly

A rockabilly a legszínesebb versenykategória: felfoghatjuk lazán, férfiasan, humorosan és klasszikusan. Egy szétkopott farmer gyűrött fehér pólóval és bőrdzsekivel ugyanúgy megállja a helyét, mint egy élére vasalt ing nadrágtartóval, egy dolog biztos: a tökéletesen belőtt rockabilly-frizura, a fésű tehát mindig legyen a zsebedben! Ha a viccesebb oldaláról közelíted meg a stílust, jól jöhet néhány lemosható tetoválás, melyet már itthon is megtalálsz a designüzletekben. Nézzük, mik kellenek egy tökéletes rockabilly outfithez:

• klasszikus kék vagy fekete farmer
• fehér póló
• ingek: csíkos, pöttyös, kockás - szigorúan nyakig begombolva
• fekete nyakkendő
• nadrágtartó
• klasszikus Wayfarer napszemüveg
• fésű
• "creeper" cipő, vagy sima tornacipő
• tetoválás
• haj!

Nem titok, hogy mi imádjuk a rockabilly stílust, szerencsére tapasztalataink azt mutatják, hogy ti is odavagytok érte: ahogy felcsendül egy-egy Elvis vagy Little Richard szám, a táncosabb lábú Tweed Runnerek azonnal birtokba veszik a Pántlika "táncparkettjét". Reméljük, ez szeptember 13-án is így lesz!

CSAK PASIK Stílustippek: Gengszter úr

A Gengszter úr szintén egy "veterán" kategória a rendezvényeinken - szerencsére amennyire klasszikusnak számít, annyira népszerű is. Sikerének titka valószínűleg az, hogy nem kellenek hozzá különleges kellékek: egy tökéletesen szabott fekete zakó, az elmaradhatatlan szivar és egy rózsa a gallérra: kész is a makulátlan gengszter külső. Íme egy kis segítség, ha ezt a stílust választod:

• háromrészes öltöny (bármilyen színben): zakó, nadrág, mellény
• fehér ing
• Fedora-kalap (egy valódi gengszter csakis kalapot hord!)
• Spectator cipő
• bőröv, zsebóra, napszemüveg
• szivar
• gomblyukba tűzött rózsa vagy bármilyen piros virág

 Bízunk benne, hogy a Csak Pasikon is jobbnál jobb gengszter öltözékekkel találkozhatunk majd, várjuk a lelkes jelentkezőket!

CSAK PASIK Stílustippek: Provence

A Provence a bohókás, fiatalos, divatra érzékeny férfiak kategóriája: ebben a "versenyszámban" a legújabb trendek keverednek a klasszikus stílussal, az eredmény pedig friss és egyedi. Öltsd magadra ezt az ízig-vérig franciás stílust, vedd fel azokat a darabokat, melyeket a hétköznapokon nem mernél! Íme néhány támpont a Provence outfit összeállításához:

• egyenes szárú vagy slim fit nadrág, akár élénk színekben is
• vékony, nyári zakó
• egyszínű, csíkos, pöttyös, virágmintás ingek
• nadrágtartó (lehet színes!), bőröv
• Oxford-cipő, hozzá élénk zokni
• csokornyakkendő vagy hagyományos nyakkendő
• napszemüveg
• bohókás, mintás karóra
• virágos kitűző vagy zsebdísz
• vintage bőrtáska

Reméljük, a Provence stílus sikeresen fog debütálni, és igazán színes lesz a felhozatal!

CSAK PASIK Stílustippek: Tweed legény

A Tweed legény kategória igazi klasszikus, melyet hideg és meleg idő esetén is könnyedén össze lehet állítani. Ha magunk elé képzeljük a londoni Tweed Run-t, már jó úton járunk: szürke és barna árnyalatai, klasszikus zakók, nadrágtartók, íme a Tweed legény eszköztára:

• Göttmann-sapka és gyapjúszövet kalap
• Gyapjú tweed mintás zakó, háromrészes öltöny
• bricsesznadrág
• kárómintás zokni
• kesztyű
• csokornyakkendő vagy ascot kötésű sál
• bőrcipő
• kárómintás pulóver vagy mellény
• fehér és melange árnyalatú ingek
• tartan mintás (skótkockás) darabok
• További kiegészítők: zsebóra, nadrágtartó, pipa, szivar, monokli szemüveg, díszzsebkendő, virág

A fent felsorolt darabok természetesen ízlés szerint variálhatók, hiszen éppen ettől lesz egyedi a verseny - reméljük,  nagyon nehéz lesz dönteni a jobbnál jobb öltözékek között!

"A kaland vége mindig felkavar" - Interjú Bíró Bálinttal

Bálint és barátnője, Dalma a kerékpározás szerelmesei - állandó tagjai Tweed Run közösségünknek, számos biciklis rendezvényen találkozhattok velük, ám Bálint ezúttal egyedül indult útnak. Rendkívüli kalandjáról, mely során a Fekete-tengert célozta meg, most, az élményei összegzése után mesélt nekünk.

1. Mi volt az utazásod apropója, miért döntöttél úgy, hogy belevágsz?
Elmenekülni a gyárból és felfedezni az igazi, vad Romániát, egyben eljutni egészen a Fekete-tengerig.

2. Pontosan milyen útvonalat tettél meg?
Csongrád, Battonya, Arad útirányon át Déva Hateg, Petrosani, Targu Jiu, Craiova, Alexandria, Calarasi, Constanta, majd vissza: Constanta, Calarasi, Oltenita, Giurgiu, Alexandria, Craiova, Filiasi, Drobeta-Turnu Severin, Caransebes, Lugoj, Temesvár, Makó, Csongrád.

3. Teljesen egyedül tetted meg az utat, vagy volt néha útitársad?
A 2000 km alatt 3 magyarral találkoztam, de visszafelé összefutottam Anton Duma-val. 3 napig együtt  utaztunk. Ő 5000 km-t vállalt be Románia teljes határmentéjét körbetekerve.

4. Hallottuk, hogy akadt néhány nehézség, és a biciklid is megsérült, ez hogyan történt?
A tenger felé tartva mindenképp el akartam kerülni Bukarest központját. Rengeteg hibát halmoztam fel az elkerülő úton. Elsősorban hogy egyáltalán azt választottam. A második: nem fordultam meg még az elején, mikor már tapasztalhattam a forgalmi nehézségeket: a rengeteg kamiont, a saras, nyomvályús utat és a folyamatos esőt. Jó darabon élet-halál harcot vívtam, míg a végén csak kiütött egy kamionplató. Másodpercek alatt a sárban találtam magam. A jobb kezem olyan szerencsétlenül csavarodott, hogy az összes ízület ideiglenesen átrendeződött. A kisujjam eltört. Az eső is szakadt még mindig. Egy óránál is többet ücsörögtem abban a pocsolyában, mire a fájdalom enyhülni kezdett annyira, hogy felálljak. De mint mondják: amíg nem adod fel, legyőzhetetlen vagy! Ez be is bizonyosodott, hiszen eljutottam a tengerig. Mire hazaértem, beforrt a csont is, bár mai napig fáj.

5. A videóidon láthattuk, hogy rengeteg érdekes emberrel ismerkedtél meg - van olyan, akire különösen nagy szeretettel emlékszel vissza?
Anton Duma. A visszautam nagy segítsége volt. Sokat tanultam tőle. Hasonló életfelfogású ember, mint én. Igazi kalandor, aki az Északi-sarkig is elbiciklizett már. Több, mint 60 000 kilométerrel a háta mögött most a román utakat rója. Én úgy voltam vele, hogy ott vagyok otthon, ahol szeretnek. Ő azt mondta, az lesz a jó, ha már az egész világot az otthonomnak érzem majd...

6. Milyen érzésekkel értél haza az útról?
A kaland vége mindig felkavar. Sokáig nem találja az ember a helyét, mikor benyugszik. 65 kg voltam mikor elindultam, és 59 kilóval zártam a kalandot. A folyamatos veszélyhelyzet megszűnése egyfajta űrt képzett, de azért persze jó érzés volt újra itthon Dalmával...

 

Fotók: Bíró Bálint

IVCA 2014 - Veterán Kerékpárok Világtalálkozója és Versenye: Mehlhoffer Albert (HercegHerceg) beszámolója

Albert régóta lelkes támogatója a Tweed Run közösségnek, és mivel részt vett a nemrég Tiszakécskén megrendezett veterán kerékpáros találkozón, megkértük, hogy készítsen nekünk egy beszámolót. Íme Albert részletes beszámolója érdekességekkel, videóval és rengeteg képpel!

Az utolsó, szombati napra érkeztem, mert ha már Magyarországon van egy ilyen komoly horderejű világtalálkozó veterán kerékpárosoknak, akkor azt nem szabad kihagyni; ezért ha végig a többi napon nem is volt lehetőségem részt venni, ezt a napot a felvonulással nem hagytam ki. Korábbi napokon veterán kerékpáros - velocipédes versenyek, kulturális programok, termálfürdőzés, börze, stb. voltak a programlehetőségek.

Illetve természetesen a veteránkerékpár múzeum mindegyik napon, amit Papp Zoltán készített elő, és bonyolított le; komoly befektetett munka és sok ráfordított idő kellett ehhez, ezúton is nagy köszönet érte. A múzeumban nagyon sok (~150 db) gyönyörű kerékpár volt kiállítva, legnagyobb számban természetesen magyar kerékpárok (Weiss Manfréd - Csepel Művek - Rákosi Mátyás Művek, Papp, Velvárt, Kühne, stb.) és külföldiek is (Puch, Phanomen, Victoria, Eska-Favorit, Szovjet márkák). Sok-sok órát el lehetett itt tölteni nézegetve, vizsgálgatva ezeket az öreg vasakat, és korlátlan mennyiségű fotót készítve. Sok ritkaság, különlegesség volt látható, vegyesen az eredeti állapothoz nagyon közelitől az alaposan és részletekre kiterjedően restauráltat/felújítottakig. Köszönet a gyűjtőknek, Közlekedési Múzeumnak, hogy ez időre szívesen kölcsönadták a féltve őrzött kerékpárjaikat. Lehetett még látni veterán kerékpár alkatrészeket, nyaktáblákat, papír dokumentumokat a régmúltból.

Tiszakécskén a nap folyamán - főként a rendezvény környezetében - sok antik kerékpárt és ezeket hajtó gyűjtőket lehetett látni nem csak Európa, hanem más földrészek országaiból egyaránt.

Délután 3 órakor indult a felvonulás. Igazán szép számban képviseltették magukat a résztvevők - szerintem 250-en voltunk legalább - a legkülönfélébb kerékpárokon (hagyományos, tandem, teherszállító, velocipéd, egykerekű, ősrégi fa "futóbicikli", egyedileg épített, segédmotoros - dongó), egészen a kisgyerektől a szép kort megélt idősekig. A felvonulók nem csak a kerékpárokra, hanem a megjelenésükre, öltözékükre is különös gondot fordítottak. A szép hosszú útvonal (~10 km) mentén a helyi lakosok mindenhol érdeklődve figyelték a menetet, sőt néhányan csatlakoztak is a saját kerékpárjaikkal. Volt útközben egy pihenő, ahol már elő volt készítve frissítő víz, pogácsa, gyümölcsök, sörpadok, itt lehetett egy kis feltöltődéssel kipihenni a korábbi utat, és erőt gyűjteni a folytatáshoz. Majd begurult a menet a város főterére, ahol akkor is éppen kulturális programok futottak, volt fúvószenekar és mazsorettbemutató, ehhez adtuk hozzá mi veterán kerékpárosok a fő látványosságot, saját magunkat és természetesen az antik kerékpárjainkat. Itt, a főtéren készült csoportkép is, mindenki összeállt egybe a fénykép és videó erejéig. Majd visszatekertünk a kiindulási ponthoz, akinek volt szállása helyben, az felkészült a gálavacsorára, illetve a múzeumban is lehetett még időzni. Sok jó kedélyű és szimpatikus emberrel találkoztam, lehetőség volt rengeteg szakmai dolog megvitatására is.

Köszönet a szervezőségnek, Halápi úrnak, hogy egy színvonalas és módfelett fantasztikus rendezvényt hoztak össze.

Egy szó, mint száz: nagyon megérte részt venni, kár lett volna elszalasztani az alkalmat. :)

Érdemes alaposan áttanulmányozni a fotógalériákat, és megnézni a videót - igaz ez utóbbit telefonnal készítettem, a fényképezőm memóriája betelése miatt; de azért bízom benne, hogy élvezhető a minősége.

Albert fotói elérhetők ide és ide kattintva!
 

Csak Csajok - A győztes videó!

Fogadjátok szeretettel videóversenyünk nyertesének, László-Takács Krisztinának csodás munkáját a Csak Csajokról:

Tweed Run a Veterán magazin júniusi számában!

Köszönjük a találatot Majzik Balázsnak!

"A Tweed Run egy déjá-vu!" - Interjú Szabados Iréne-nel, a Tweed Run Budapest főszervezőjével

Szabados Iréne hosszú évek óta az egyik legismertebb hazai mesterfodrász. A kisujjában van a szakma: fodrászakadémiát vezet, tanít, tanul, szaklapokban publikál, havonta több száz ember bízza rá a frizuráját. Emellett még arra is jut ideje, hogy megszervezze az egyre sűrűbben jelentkező vintage bringás eseményt, a Tweed Run Budapestet. A legutóbbi versenyen mi is ott jártunk zsűriként, és alaposan kifaggattuk Iréne-t a kezdetekről és a tervekről.

Mi is pontosan a Tweed Run?
A rendezvény lényege, hogy a résztvevők tweed öltözékben kerekeznek végig a városon, de közben megállnak piknikezni, beszélgetni, vagy mint nálunk, táncos flashmobot tartanak és fotózkodnak. A cél az, hogy a gyapjúból készült tweedet visszahozzák a divatba. A Tweed Run története egyébként a ’90-es évekre nyúlik vissza, de jelenlegi formájában 2009-ben rendezték meg először Londonban.

Elsőre azt gondoltam, hogy az egész inkább a bringázás szeretetéről szól…
Hihetnénk ezt is, de az igazság az, hogy sokkal inkább a divathoz van köze. A Tweed Run több irányból eredeztethető. Egyfelől ott volt Károly herceg, akit a gyapjúkereslet visszaesése miatt – az angolok híresek a kitermelt gyapjújukról – felkértek arra, hogy álljon egy rendezvénysorozat mögé, ahol lezárt és szalmával borított utcákon, tweedbe öltözött férfiak terelgették a szélnek eresztett birkákat. Ha jól tudom, ettől függetlenül indult útjára a Tweed Run, ami aztán véletlenül fonódott össze a „gyapjú-üggyel”. Mindannyian tweedet viseltek. Károly herceg történetéhez az is hozzátartozik, hogy divattervezőket is felkértek a gyapjú népszerűsítésére, 2011-ben pedig már Ralph Lauren Rugby márkája szponzorálta az addigra több száz fősre duzzadt, londoni Tweed Run találkozót.

Miért akartad megvalósítani itthon az eseményt?
Tulajdonképpen már létezett itthon, amikor a külföldi dolgokat megismertem. A Vidal Sassoon Akadémián hallgattam egy előadást Caroline Cox divattörténésztől, aki a gyapjú válságáról és arról beszélt, hogy a műanyag szövő kellékek mennyire leutánozták ezt a természetes szövetet. Ekkor szereztem tudomást Károly herceg történetéről is. Hazatérve rákerestem az interneten, hogy van-e valami ezzel kapcsolatban Magyarországon. Volt. Egy építész fiatalember, Szijjártó Csongor indította el a Facebook oldalt. A MOME-ra járt, a diplomamunkája egy biciklimúzeum-terv volt, és a baráti társaságával a Ligetben tartottak összejöveteleket.

Hogyan kerültetek kapcsolatba?
Felkerestem, beszélgettünk, látta, hogy milyen agilis vagyok, és végül átvettem a szervezést. Persze ehhez az is hozzátartozik, hogy kislánykorom óta imádom a divatot – édesanyám a szegedi ruhagyárban volt szabász. Illetve az is közrejátszott benne, hogy szeretek csacsogni és irányítani. Húsz évesen például egy természetjáró egyesület elnökeként 500 embert mozgattam. A Tweed Run tulajdonképpen egy déjà-vu, nagyon nagy adrenalin löketet ad a szervezése.

És a biciklizés mikor jött az életedbe?
Több hullámban. Az előbb említett egyesületnél túravezetőként biciklitúrákat is szerveztem. Később megvettem az első, 25 kilós Csepel biciklimet, amivel a Ligetben kerekeztem. Egyszer rám sötétedett, de sehogy sem boldogultam a dinamóval. Egy srác a segítségemre sietett, és megkérdezte, hogy volna-e kedvem vele és pár barátjával Velencére menni. Bár néhány évet bringázás nélkül töltöttem, végül belementem, napokkal később pedig egy kerékpárversenyen találtam magam. Ez sokáig így ment, de aztán abbahagytam a versenyzést. A nagy bringamánia a Tweed Runnal újult ki nálam. Csináltattam egy vintage stílusú biciklit, és most ezzel járok.

Visszakanyarodva a Tweed Runhoz, a táncosokhoz, a törzshelyhez (Pántlika Bisztró a Városligetben) és a legkülönfélébb öltözködési stílusokhoz: honnan jött az ötlet, hogy ne csak tweed legyen?
Maguktól adódtak a dolgok. A ruhákat illetően az egyik alkalommal túlsúlyba kerültek a sötét, fekete szövetöltönyök, a hétnyolcados kabátok, sőt, még cilinderben is jöttek. Mivel mindig is ácsingóztam a szép ruhákra, és az áprilisi eseményen közel 150-en vettek részt, az asszisztensemmel, Méhes Reginával úgy döntöttünk, hogy a hatodik, Csak Csajok öltözékversenyre hat kategóriát hirdetünk meg a két kerékpár kategória mellé. Nagyon élveztem például azt, hogy fel kellett kutatni a különböző korok öltözködési sajátosságait a versenykiíráshoz.

Milyen emberek járnak a találkozókra?
Figyelve a külföldi Tweed Runokat, inkább pasik vesznek részt rajtuk, a nők aránya nagyjából 5-10%, miközben nálunk a nők nyitottabbak erre. Pedig jó lenne, ha minden férfi gardróbjában lapulna egy tweed zakó. Egyébként elég sok az informatikus, ötvösművész, divattervező, főnővér is van köztük, teljesen vegyes. A lényeg elsősorban az, hogy elkapja őket valami a Tweed Runnal kapcsolatban. Ez lehet akár a biciklizés, a biciklik vagy a divat szeretete.

Mi a tervetek a jövőre nézve?
A szenvedélyt és a szenvedélyes emberek társaságát nagyon szeretem, és itt erre lehet számítani. A célunk az, hogy a Tweed Run önműködő legyen, és mindenki megtalálja benne azt, ami neki a legkedvesebb.

Köszönjük az interjút a PS Magazinnak!

Hírességek a tweed védelmében

A Tweed Run felvonulásoknak hála világszerte egyre nagyobb figyelem övezi a tweed fogalmát. A gyapjú védelme napjainkban kiemelten fontos, hiszen ma már nem jellemző, hogy beruházunk egy-egy tweed zakóba vagy kabátba, és évtizedekig viseljük. Korábban az ilyen darabok apáról fiúra szálltak, és nagy becsben tartották, a mai úgynevezett „fast fashion” láncok azonban felváltották ezt a hagyományt.

Az ügyben rengeteget tett Károly herceg, aki létrehozott egy kampányt, mely során kiállt a brit gyapjú védelméért. A kampány 2010 januárjában indult, célja pedig, hogy fellendítse a brit gyapjú hírnevét, és felhívja az emberek figyelmét környezeti előnyeire.

Amikor a herceg meghallotta, hogy a brit farmerek milyen alacsony pénzért adnak túl a gyapjún, összehívott egy csapatot brit divat- és enteriőrtervezőkből, akik előtt megnyitotta a kampányt. Beszéde során kiemelte, hogy a gyapjú egy igazán különleges és változatos anyag: ha kell, melegít, ha kell, hűt, ráadásul világszerte gazdákat támogatunk megvásárlásával.

A kampány eredményeképp az Egyesült Királyságon kívül ma már Ausztrália, Új-Zéland és Norvégia is tagjai az együttműködésnek, és összefogva hívják fel a figyelmet a gyapjú hasznosságára.

Egy Ralph Lauren szett

Ralph Lauren már egyenesen a Tweed Run mellé állt – erről már olvashattatok legutóbbi posztunkban. A híres divatház Rugby ágazata, mely hűen képviseli a korabeli stílust, amellett, hogy szponzorként támogatta a londoni és a new york-i rendezvényt, különdíjakat is felajánlott a legjobb öltözékek viselőinek.

Miss Röfi tetőtől talpig Harris tweedben

Vivienne Westwood egy igen mókás formáját választotta a gyapjú támogatásának: Miss Röfinek tervezett valódi Harris tweed kosztümöt. A célja az volt, hogy felhívja az emberek figyelmét erre a klasszikus tweed mintázatra ott, ahol a tweed-nek egyébként is nagy hagyománya van. Westwood-ot egyébként régóta inspirálja a Harris tweed, elmondása szerint csodálattal figyelte a királyi család tagjait, akik szinte ékszerként hordták ezt a különleges mintázatot, de nagyban hatott rá egy tweedbe öltözött kislány is, akit a londoni metrón látott. A királyné már évek óta elismeréssel követi a tervezőnő munkásságát, aki egyébként egy teljes kollekciót is szánt már a Harris tweed-nek.

A Tweed Run története itthon és külföldön

A Tweed Run hagyománya egészen az 1990-es évekig nyúlik vissza, amikor Jack Thurston megalapította a Tweed Cyclist Club-ot, melynek találkozóin vintage öltözékekben tekertek a résztvevők. Az első „igazi” Tweed Run-ra 2009-ig kellett várnunk, ebben az évben, január 21-én tartották az első felvonulást hagyományteremtő szándékkal Londonban. A második eseményen már olyan sok felvonuló vett részt, hogy a további felvonulásokat már limitálták: biztonsági okokból ma már csak 500 fő vehet részt a Tweed Run-on, mely elővételes jegy megvásárlásával lehetséges. Az évente tartott eseményt nagy nevű szponzorok támogatásával tartják meg, a Ralph Lauren divatház „Rugby” vonala például a 2011-es londoni és new york-i felvonulás főtámogatója lett.

A felvonulást azóta világszerte megtartják olyan helyeken is, mint Chicago, Texas, Helsinki, Moszkva, Párizs, Sao Paulo, Tokió, és természetesen Budapest is. Az első hazai Tweed Run felvonulás 2011 májusában volt, melyet Szijjártó Csongor szervezett, megteremtve a hazai Tweed Run hagyományát. Azóta hatszor rendeztük meg a rendezvényt (beleértve a Csak Csajok nevű női felvonulást), melynek szervezését azóta Szabados Iréne vette át. A legutóbbi, áprilisi Tweed Run-on már csaknem 150 felvonuló vett részt, és némiképp újdonságnak számító öltözékversenyünkbe is rengeteg nevezés érkezett.

Az öltözékverseny során kezdetben csak egy-egy helyezés került kiosztásra, később pedig szponzoraink számának növekedésével már 3-3, ezzel növelve Tweed közösségünket. Nyerteseinkből később posztírók lettek, majd zsűritagok, így látható, hogy közösségünkért és tagjainkért elkötelezetten dolgozunk, és együttesen teszünk a Tweed Run sikeréért. Legutóbbi rendezvényünkön nem mindennapi segítséget kaptunk közösségünk tagjaitól: konvojvezetőként számos fiatalember védelmezte a kerekező hölgyeket, akiknek azóta is nagyon hálásak vagyunk a segítségükért.

A Tweed Run mellett további eseményekkel próbáljuk ösztönözni posztíróinkat és tagjainkat: „Versenyek versenye” díjátadóinkon apróságokkal lepjük meg legsikeresebb posztíróinkat, leglelkesebb like-olóinkat illetve megosztóinkat, valamint újításként a fotósokat, videósokat és a közönségkedvenceket is díjazzuk.

Bízunk benne, hogy a hazai Tweed Run is lehet olyan népszerű, mint Londonban, és egyre többen állítjuk meg az időt egy különleges pillanatra!

CSAK PASIK szeptember 13-án!

Csak Csajok - A csoportkép

Ha kedd akkor kerékpár - 2014 - 14.hét

KERÉKPÁR KERÍTÉS
Szerző: Dörnyei András

Mire jó egy öreg kerékpár? Természetesen biciklizni! Vagy díszíteni.
Mire jó sok kerékpár? Természetesen arra, hogy sokan biciklizzenek! Vagy díszíteni. Vagy elválasztani.
Minket. A szomszédtól.
Viccesen hangzik? Vannak, akik úgy gondolják, hogy nem.
Ezért készítenek kerítéseket, (kert)kapukat komplett biciklikből, vagy azok alkatrészeiből. De lehet, hogy csak díszítőelemként használják a kerékpárokat, vagy alkatrészeiket.
A végeredményeket elnézve, tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy egy kissé „zakkant” elme őrült kakofóniájáról, vagy egy gondosan megtervezett érdekes próbálkozásról beszélünk.
Mindegy, hogy egyszínű, vagy színes, összefüggő, vagy szakaszos, egy darabos, vagy több darabból álló folyamatos.

A Kerékpár kerítés mutatós és különleges.

Mottó: A jó szomszédság záloga a jó kerítés. Robert Frost

Gangszter péntek - 2014 - 13.hét

A CSODÁS SZÍNÉSZNŐ, JOAN CRAWFORD
Szező: Póth Judit


Joan Crawford, eredeti nevén Lucille Fay LeSueur 1904. március 23-án a Texas állambeli San Antonióban született. Kislányként a nevelőapja filmszínházában szeretett bele a filmekbe és a zenés-táncos előadásokba, s már ötévesen táncosnő akart lenni. Ebben kis híján egy baleset akadályozta meg, amikor egy törött tejesüvegbe lépett bele. Sérülése miatt másfél éven át nem járhatott iskolába, három műtétet hajtottak végre rajta és az orvosok a legrosszabbtól tartottak. A kislány azonban rájuk cáfolt, s nemcsak hogy járni, de táncolni is meg tanult.
A család folyamatos vándorlását követően 1924-ben léphetett fel először táncosként, 1925-ben pedig már a Metro Goldwyn Mayer stúdió szerződtette. Színészi karrierjét némafilmek jelentéktelen szerepeiben kezdte, először (és utoljára eredeti nevén) a Pretty Ladies című alkotásban állt a kamerák elé. A húszas években egyre nagyobb népszerűségre tett szert, a harmincas évekre pedig az egyik legkeresettebb színésznő lett. 

Az MGM Stúdió sztárjaként, alkalmazkodva a harmincas évek depresszív filmhangulatához, imázs váltáson ment át. A Grand Hotel című filmben Greta Garbo és John Barrymore oldalán játszott, majd a Letty Lintonban rajonghatott érte a közönség (ebben viselt ruhájával a divatot is teremtett). 1933-ban Clark Gable partnere volt, A táncoló hölgy című filmben, amit több kasszasiker követett. Hollywood legjobban fizetett színésznője lett. 
A Kertész Mihály által rendezett Mildred Pierce cimű filmben nyújtott alakításáért, Oscar-díjjal jutalmazták.  
A legkülönbözőbb szerepekben lubickolva is remekelt, az 1947-ben készült Megszállottért ismét Oscarra jelölték, harmadik és egyben utolsó Oscar-jelölését az 1952-ben készült Hirtelen félelemért kapta. A magánélete azonban kevésbé volt vonzó. Négyszer ment férjhez és vált el; utolsó férje, a Pepsi elnökének halála után ő maga ült be az üdítőital-gyár elnöki testületébe. Saját gyermeke nem született, viszont megelőzve korát, öt gyermeket fogadott örökbe, de csak négyüket tarthatta meg. Az alkoholizmussal és depresszióval küzdő színésznő nem tudott közel kerülni gyerekeihez, a két idősebbet még végrendeletéből is kihagyta, legidősebb lánya pedig nagy botrányt kavaró életrajzi könyvében (amiből Faye Dunaway főszereplésével film is született) többször utal arra, hogy Crawford verte őket. Az ötvenes évek végétől egyre visszavonultabban élő színésznő 1962-ben egykori nagy riválisával, Bette Davis-el a nagy sikerű Mi történt Baby Jane-nel című filmben játszotta utolsó jelentős szerepét. Emlékiratai 1971-ben jelentek meg, ő hat évvel később, 1977. május 10-én halt meg szívrohamban. Az Amerikai Filmintézetnek a legnagyobb filmcsillagokról készült listáján a tízedik helyet érdemelte ki.

Forrás: http://starity.hu/sztarok/joan-crawford/#ixzz2x5jilWQL
http://www.stop.hu/kultura/30-eve-halt-meg-joan-crawford/132183/

Bajusz csütörtök - 2014 - 13.hét

BAJUSZ KELLÉKEK
Szerző: Dávid Attila alias D.A.N.

"Üdvözlök mindenkit, ez itt a bajusz csütörtök! Lassan itt a nyár, a kerti party-k ideje, így a kellékek beszerzését is el kell kezdeni. (Már annak ugye, akinek az elmúlt húszegynéhány hétben nem sikerült egy rendes kis bajuszt növesztenie.)
Az alábbi képen különféle eszközök, kor és nem megkülönböztetése nélkül láthatók. Minden van, ami egy jó bajuszparty fontos kelléke lehet. Cumi a babának, pircing a tiniknek, pohár a pasiknak, szívószál a csajoknak, üvegnyakdísz azoknak, akik üvegből szeretnek inni, dugóhúzó és sütiforma a házigazdának, buliszemüveg a vicceseknek és bögre a megrögzött antialkoholistáknak.

Jó vásárlást, jó bulizást és jó fotókat kívánok mindenkinek a "bajuszával".
Üdv. D.A.N. :})

Szerdai tweed kellék - 2014 - 13.hét

ART DECO
Szerző: Dörnyei András

Az Art Deco, ahogy a neve is mutatja, egy dekoratív művészi stílus, ami egyben rendkívül funkcionális is. A korai 1920-as években alakult ki, és a kreatív design minden formájára befolyással volt.

Legelőször az 1925-ös párizsi Világkiállításon jelent meg az Internationale des Arts D & eacutecoratifs et Industriels Modernes címú kiállításon, ahol a legnépszerűbb és legelismertebb francia művészek mutatták be munkáikat.
Ekkor azonban még senki nem nevezte az art deco-t art deco-nak.
A kifejezés maga - bár néhányszor már korábban is megjelent - ténylegesen Bevis Hiller 1968-ban megjelent Art Deco, a 20-as és 30-as években című könyve alapján lett világszerte ismert.
Az Art Deco, lényegében, egy modern értelmezése az őt megelőző művészeti mozgalomnak, a szecessziónak, illetve az Art Nouveau-nak.
De míg az Art Nouveau a sokszínű természeti környezetet mutatta be ívekkel, lekerekített élekkel, organikusan, egy természetes életérzést visszaadva, addig az Art Deco egy modern felfogásban újraértelmezte az Art Nouveau organikusságát, és annak naturalisztikus motívumait felváltották a cikázó geometriai, szögletes és áramvonalas motívumok.
A klasszikus Art Deco fő motívumai - az egyéb geometrikus formák mellett - a napsugarak és a nyilak lettek, amelyek merész, élénk színekben jelentek meg, mint a sárga, a lila, a rubin és a türkiz.
Az Art Deco az ékszerkészítéstől kezdve a plakátokon át a bútorokig, illetve a lakberendezési tárgyakig mindenhol megjelent. Természetesen a divatban is, de még különböző betűtípusokat is az art deco ihletett.

Mottó: A geometria az a művészet, amely hibás rajzokból helyes következtetéseket von le. Henri Poincaré

Ha kedd akkor kerékpár - 2014 - 13.hét

VETERÁN - DUSIKA WELTREKORD

Gyártmány, tipus: Dusika Weltrekord félverseny kerékpár 2x5 sebességi fokozattal, Reynolds csőből készítve!
Vázszáma: 13623
Évjárat: 1956
Tulajdonos: Mandl Nándor (mattyancs)

„Története nálam 2011. nyarán kezdődött, amikor is egy kerékpárszerelőnél jártam és megláttam a fészerben egy "rakás" kerékpár előtt. Kérdésemre elmondta, hogy Osztrák lomizósoktól szokott vásárolni alkatrészeknek lepukkant kerékpárokat, és a szóban forgó Dusika szintén onnan származik, de nem szeretné eladni, mivel fel szeretné újítani. Egy hét folyamatos telefonálgatás és könyörgés során végre megvásárolhattam tőle, és már alig vártam, hogy neki kezdhessek a felújításának.
A kerékpár egyébként a képek szerinti felszereltséggel került hozzám, így alkatrészeket nem kellett pótolnom, és így eredeti állapotú.
A kerékpáron több év alatt rárakodott por és mocsok volt, így teljesen apró darabokra szedtem. Minden kis kütyű tisztításon esett át, ezt követte 1-2 elem újrafényezése (első villa sárga színű része, nyereg rugózata és bilincsei, meghajtókarok, 1-2 csavar és anya), ezek sajnos rozsdásak voltak. Ezt követően políroztam, krómtisztítottam, centíroztam a kerekeket, átgumiztam, bezsíroztam a csapágyakat, újrafűztem a bovdeneket és a bovdenházakat, mindent beállítottam és közben teljesen összeszereltem.
Mivel nincsen hosszú története (részemről elmondható múltja) ennek a kerékpárnak, így arra gondoltam, hogy felsorolom a felszereltségét (extráit), és a számomra érdekes "szakik" féle megállapításokat bizonyos részekről:
Amikor hozzám került, rozsdásak voltak többek között a gyönyörű muffolások, és az első villa vége a bordó szín alatt. Elvittem egy krómozóhoz, aki meglepetésemre azt mondta, hogy ezek a részek nem voltak krómozva. Állítása szerint ezeket a részeket csiszolták és polírozták addig míg ilyen csillogó lett.
Otthon így egy autópolírozó szaki tanácsára először durvább csiszolóvászonnal (800-as) elkezdtem eltávolítani a muffolásokról a rozsdát és a rárakódott koszt, majd folyamatosan finomítottam a csiszolást, végén pedig finom (1200-as) vászonnal vizes csiszolással, ezt követően polírpasztával kicsinosítottam a muffolásokat. Sajnos a villa végével nem volt ilyen szerencsém az menthetetlenül beszürkült a csiszolásokat követően, lehet, hogy nem is volt olyan felületű mint a muffolások, így a végén kikevertettem a nyakon lévő sárga színt majd lefényeztem és lelakkoztam, arany színű csíkozással elválasztottam a bordó színtől.
-A festék kikeverésénél tudatosult bennem az is, hogy a váz egésze bordó színű lakkal van lefényezve, nincsen rétegelt fényezése, közelebbről (sajnos a fényképeken nem látható, talán a féktestek közeli részein) látható még a fém "erezetei" is.
Felszereltsége:
-Reynold csőből készült szuperkönnyű vázszett, vázba rejtett fék illetve váltóbovden vezetéssel.
-Huret korabeli hátsó váltó, érdekes fix váltótesttel és az agyváltóhoz hasonló lánc húzású váltással, ennek eredményeképpen fordítva működik a jelenlegi sorváltókhoz képest. Amikor magam felé húzom a kart, akkor lefelé eggyel kisebb fogaskerekek felé tereli a láncot, amikor visszatolom a kart akkor -kitágul- alap helyzetbe kerül a rugó és a legnagyobb lánckerékre teszi a láncot.
-Simplex átdobó, érdekessége, hogy karral kell a láncot átteni (nincsen bovden), tekerés közben nagyon nehéz is megtenni, ráadásul nagyon le is kell hajolni.
-Stronlight Magistroni 47-50 kéttányéros meghajtás, a meghajtókarok furatoltak a súlycsökkentés érdekében.
-Weinmann De Luxe 810 fékszett, érdekessége a bordó szín mind a féktesteken mind a fékkarokon.
-Maillard kerékagyak, rozsdamentes krómozott felnik.
-Maillard racsni.
-Dusika táblás stucni és krómozott "egyenes" túrakormány.
-Assmann bőrnyereg.
-Alumínium-pedál, klipszel is szerelhető.
-A katalógus szerint 885-1200 Schiling közötti áron voltak felszereltség és tipus szerint.
Végezetül amit még kiemelnék. A gyönyörű muffolások, a sárga szín mellett fekete színnel ködölve, arany színű csíkozások, rejtett bovdenek, feliratok is festettek, matrica nincsen, a váz illetve az alkatrészek akkori "csúcsminősége" még a mai kerékpárok némejikével is vetekedhetne, és a kerékpár súlya összesen 10 kg! Nagyon gyors , fürge, kényelmes, kezelhető, jól fékezhető kerékpár, egyetlen gyenge pontja a karos átdobó.
Köszönöm a türelmet minden olvasónak és szavazónak”

Forrás: http://veterankerekpar.gportal.hu/gindex.php?gid=2852598&pg=34930983

Vasárnapi ötórai tea - 2014 - 12.hét

"Vasárnapi Kávéházi körsétánk"
A NEW YORK KÁVÉHÁZ ÉS TÖRZSVENDÉGEI 2. rész

Múlt héten a New York kávéház történetéről olvashattatok egy posztot, ma pedig áttérünk arra, hogy pontosan kik is voltak a leghíresebb törzsvendégek. A We Love Budapest cikkében sosem hallott érdekességeket is olvashattok, kiderül például, hogy milyen ételt rendeltek az írók a New York-ban?
Az újságírók manapság modern szerkesztőségekben vagy éppen egy laptop társaságában, otthon dolgoznak: a századforduló idején gyakorlatilag beköltöztek a kávéházakba, amelyek közül a legfontosabb idővel a New York lett. Éjjel-nappal elücsöröghettek itt egy kávé mellett, lapokat olvastak, írtak és ittak, állást kerestek és szerződéseket kötöttek. A közeg, a szerkesztőségek és a művészek, valamint a Nagykörút közelsége vonzotta a kritikusokat is, akiknek rendkívül kedves jelszava ez volt: „Az élőkről vagy rosszat, vagy semmit!”

Hamarosan otthonra találtak a csodás falfestmények alatt a filmesek is, köztük Korda Sándor és Kertész Mihály. A lenti helyiségben, az úgynevezett Mélyvíz egyik asztalánál fogyasztotta legendásan gazdag ételeit Csortos Gyula, a másik remek színész, Páger Antal pedig a römizés szenvedélyének hódolt.

"Csortos Gyula, a II. világháború előtti magyar filmgyártás legendás színésze legtöbbször a New York kávéházban ebédelt. Egy alkalommal, miután leült az egyik asztalhoz, rémülten rohant hozzá a főpincér:
- Művész úr! Elnézést, ez az asztal foglalt.
- Akkor vigyék el! - mondta a színész, és nem mozdult helyéről.
Kedvenc csemegéje volt a rák. Megrendelte. De - mint ismeretes - a rák ollója a java, a többi nem ér semmit. Megérkezett a rák, de egyik ollója hiányzott. Csortos hívta a pincért, és szótlanul rámu-tatott az olló helyére. A pincér dadogni kezdett:
- Igen... látom, művész úr, vagyis... nem látom, mert hiányzik. Igen, határozottan hiányzik az egyik ollója, de mi erről nem tehetünk. Tetszik tudni, ezek a rákok vadállatok, vérengzőek, állandó harcban állnak egymással. Persze... az ollójuk a fő fegyverük, vagyis más fegyverük nincs is... Na már most, a helyzet nyilván az, hogy ez a rák, harc közben - valószínűleg egy nőstényért törhetett ki a küzdelem -, elvesztette az ollóját.
Csortos szótlanul végighallgatta a pincért, majd így szólt:- Jó. Értem. Akkor hozzák ide nekem a győztest.
forrás:http://vicctanya.hu/vicc_kategoriak/40/Anekdotak/30

A kávéház azonban mégis leginkább az irodalmárok miatt lett emlékezetes az utókor számára, akiket a sonkás-szalámis-sajtos, nevetségesen alacsony áron vagy hitelre kínált „írótál”, más néven „kis irodalmi” is vonzott. Itt szerkesztette Ignotus és Osvát Ernő a korszak meghatározó lapját, az 1908-ban indult Nyugat című folyóiratot. Gyakran megfordult itt Ady Endre, Móricz Zsigmond és Kosztolányi Dezső is. A főpincér minden vendég szokását észben tartotta, így Krúdy söre sosem lehetett hideg, Bródy Sándornak sötét tejeskávét, zsemlét és parádi vizet, Karinthynak langyos kávét szervíroztak sok habbal, míg Molnár Ferenc kedvence a francia konyak volt. Folytatjuk...A teljes cikk itt: http://welovebudapest.com/budapest.nevezetessegei/120.eves.new.york.cafe

Gangszter péntek - 2014 - 12.hét

LOISE BROOKS
Szerző: Póth Judit

 „Louise Brooks szintén a 20-as évek színésznő ikonja volt. igazi egyéniség, aki a tomboló húszas években divatot teremtett a rövid bubi frizurájával. Természetes, eszköztelen színésznő és táncos, akinek érzéki pillantása, karcsú, izmos teste könnyed, elegáns viselkedése, kamera-érzékenysége az akkori gondtalan idők jelképe lett.
Nagyon fiatalon ment New Yorkba szerencsét próbálni. Hamarosan a Ziegfeld Follies táncosnője lett, majd a film is felfedezte magának. 1929-ben készült brilliáns némafilmben (A Pandora szelencéje) tűnt fel és vált nemzetközi hírű filmcsillaggá. A Franz Wedekind színdarabja nyomán készült filmben a főszereplőnőt, a jazzkorszak tragikus sorsú, hedonista táncosnő-prostituáltját, Lulut alakítja. A színdarab egyébként számtalan későbbi megfilmesítést is megélt, Alban Berg pedig operát írt belőle.
De nem sokáig maradt meg a filmnél. Négy év után hátat fordított Hollywoodnak.
Élete és személyisége tele volt ellentmondásokkal. Egy dologhoz azonban mindig ragaszkodott, hogy a saját törvényei szerint éljen. Manapság népszerűbb, mint valaha. Némafilmjeiből retrospektív vetítéseket rendeznek. A film - visszaemlékezéseken és filmbejátszásokon kívül tartalmaz egy igazi csemegét: egy interjút a művésznővel, amely 1976-ban készült, és amit eddig még nem láthatott a közönség.”

Forrás: http://www.port.hu/louise_brooks/pls/w/films.film_page?i_film_id=51359

Bajusz csütörtök - 2014 - 12.hét

BAJUSZ MÉMEK
Szerzőnk: D.A.N.

"Az elmúlt hetekben egy kicsit komolyra fordultak a bejegyzések, (bár a Guinness rekord méretű bajusz egy kicsit vicces) így gondoltam egy kis vidámság nem árthat senkinek bajusz növesztés közben. A tavalyi évben a bajusz mémek ellepték a világhálót. Összegyűjtöttem a kedvenceimet, bár gondolom ismeritek ti is ezeket a képeket, de így egybe azért megmosolyogtató.
Jó mosolygást mindenkinek!"
D.A.N. :})

Szerdai tweed kellék - 2014 - 12.hét

KEMÉNYKALAP
Szerző: Dörnyei András

Mottó: Én vagyok az utca hírmondója... (Lópici Gáspár)

Ismét kalapolok egy kicsit! Na, nem kéregetek, hanem folytatom sorozatomat. Már esett szó a kürtőkalapról, vagyis a cilinderről, ma a coke-ról, másnéven a dinnyéről (chapeau melon, melone), még másképpen a bowlerről, vagy ahogy mi igazán ismerjük, a keménykalapról lesz szó. Hívhatjuk még bobnak, derbynek, billycock-nak vagy bombinnak is.
 
Története 1849-ben kezdődött, amikor is William Coke megrendelésére a Lock's kalapműhely elkészítette az első keménykalapot. Coke olyan alacsony építésű, de mégis tartós kalapot rendelt, amelyet erdészei használhattak anélkül, hogy az aljnövényzet, vagy a faágak lesodorták volna a fejükről. 1850-ben a Bowler & Son cég kezdte el gyártani a kalapot, ami rövid időn belül népszerű lett a viktoriánus korban. Először a munkásosztály, majd később a közép- és felsőosztály körében is. Olyannyira, hogy bizonyos esetekben még a cilindert is felváltotta. Népszerűségét az 1960-as évekig töretlenül fent is tartotta. Akkoriban a tőzsdeügynökök és bankárok kedvelt fejfedője volt. A vadnyugaton is népszerű volt, az 1900-as években brit telepesek Afrikában, az 1920-as években brit vasúti munkások Dél-Amerikában terjesztették el a keménykalapot. Nigériában ma is divat, Kongóban a sapeur-ök, míg Dél-Amerikában a kecsua nők hordják. Szívesen alkalmazták filmekben is, és sok híres színész jellegzetességévé vált, gondoljunk csak Charlie Chaplinre, Stan és
Panra, Hercule Poirotra, vagy az 1960-as évek brit sikersorozatában, a Bosszúállókban szereplő Jonathan Steedre, esetleg a Kabaré csínos dívájára, Sally Bowlesra. Ma már csak elvétve találkozhatunk az utcán keménykalappal, Angliában is jóformán már csak a királynő gárdatisztjei hordják városi ruházatukhoz. 

A vintage előretörésével talán a bowler is visszanyerheti régi méltóságát.
 Folyatjuk jövő szerdán...

Ha kedd, akkor kerékpár - 2014 - 12.hét

BICICLETA BÁR -  a kerékpár szerelmeseinek

A Romániában található Bicicleta Bár egy zseniális és kreatív helyszín, ahol a bicikli szerelmesei igazán otthon érezhetik magukat. Az Alina Turdean tervei alapján készült bár főleg Londonból beszerzett kerékpáralkatrészek segítségével épült, és igazán kreatív megoldások is láthatók benne – de beszéljenek helyettünk inkább a képek!

Jövő héten folytatjuk!

Ha kedd akkor kerékpár - 2014 - 12.hét

KERÉKPÁR KEDD-en Kiss Róberttől idézünk a 2012-ben Az év veterán kerékpárja versenyre nevezett biciklijéről.

Típus: Csepel Toldi
Évjárat: 1963
Tulajdonos: Kiss Róbert

"Szeretnénk hagyományt teremteni ezzel a kezdeményezéssel, és tovább növelni az öreg gépek iránti érdeklődést. Hiszen ezek az öreg vasak megérdemlik, hogy több évtizedes hűséges szolgálat után újból tündököljenek!"
A fenti idézettel teljesen azonosulva, engedjék meg, hogy bemutassam, leírjam a "versenybe küldött paripa" rövid történetét.
Ezt a kerékpárt észak Buda kertvárosi részén találtam, fedeztem fel, teljesen véletlenül. Nem állt szándékomban korábban ilyen kerékpárt venni, de ahogy mondani szokták, szinte hallottam, hogy : Vigyél el !!
Amikor elöször megláttam, azonnal feltűnt, hogy itt valami másról van szó, nem csak egy öreg "bicajról". Szinte hihetetlennek tünt az eredetisége, komplett megjelenése és az,hogy az ember lopva a gazdáját kereste, aki valószínüleg egy pár perce szálhatott le róla, amikor haza ért vele.
Természetesen a helyzet nem ez volt és akkor most jön a történet "öreguras" része. Valóban egy idős, de még is fiatalos embert ismertem meg az előző tulajdonos személyében, aki elmesélte, hogy a kerékpárt jó 20 évvel ezelött tolta haza egy, a környéken lakó hölgy ismerősétől, vagy inkább maradjunk az idős hölgytől, megfogalmazásnál.
A vázszám ( C-60532 ) alapján - amennyire ez kideríthető - a Toldi 1963-as. Fényezése, csíkozása, felszereltsége - az üléstől a világító berendezésekig - a gumiabroncsokig teljesen eredeti. Szinte hihetetlen, hogy a születése óta eltelt 49 év alatt, ilyen állapotában megmaradt. Semmit nem kellett tennem vele, azon kívül, hogy letisztítottam. Teendőm csak az újonnan beszerzett szoknyavédő háló és szerszámos táska felszerelése volt.
Remélem, sőt biztos vagyok benne, hogy a következő 50 évben is megőrzi eredeti állapotát, mint ahogy abban is, hogy egyre többen lesznek, akik felismerve ezen öreg vasakban, a szépséget és a történelmünk egy szeletét, az Önök által elindított kezdeményezésben, hagyományteremtésben, társak, partnerek lesznek.”

Forrás: http://veterankerekpar.gportal.hu/gindex.php?gid=2854018&pg=34930983

Tweed hétfő - 2014 - 12.hét

„KILT-ALKATRÉSZEK” - Miből áll egy tradicionális skót öltözék?

Múlt héten már végigvettük a leghíresebb klán tartan mintázatokat, ám arra még nem tértünk rá, hogy a kilt, azaz a skótszoknya mellett milyen darabokból épül fel egy ilyen öltözék? Mai posztunkban megismerhetitek a tradicionális kilt-kiegészítőket:

1. Ing: a kilt mellé leggyakrabban fehér inget hordanak, melyet gomb helyett vékony bőrpánt húz össze. Gyakori viselet az úgynevezett „ghillie” ing.

2. Zakó, kabát, dzseki: alkalomtól és időjárástól függően választják meg, hogy mi kerüljön az ingre. Modernebb öltözékekhez gyakran húznak klasszikus zakót, de igen különleges a „Prince Charles” nevű „kabátka” is.

3. Öv: minden kilt kiegészítője egy öv, mely szintén különféle színekben, méretekben és anyagokban létezik.

4. „Kilt pin”: lényegében egy díszes biztosítótű, mellyel rögzítik a szoknyát, a kilt elengedhetetlen kelléke.

5. Cipő: leggyakrabban bőrből készült, csizmaszerű félcipő, gyakran „brogue” cipőnek nevezik. Hozzá térdzoknit húznak.

6. Erszény: eredeti nevén „sporran”. Mivel a kilteken nincsen zseb, a szoknya elé akasztják a táskaszerű erszényt, mely gyakran készül bőrből, de a díszesebb öltözetekhez mindig szőrből készült erszényeket vesznek, ezek legtöbbször lószőrből készülnek.

7. Fejfedő: többféle formájú és anyagú lehet, például baretthez, svájci sapkához hasonló.

8. Medveszőrből készült fejfedő: A Királyi testőrség által viselt magas, fekete fejfedő.

9. „Sgian dubh”: egy kis kés, melyet gyakran hordanak az öltözék részeként. Csatolhatják az övhöz, de hordják a zoknijukban is.
Jövő héten folytatjuk!

Vasárnapi ötórai tea - 2014 - 11.hét

 
Kévéházi körsétánk: A NEW YORK KÁVÉHÁZ ÉS TÖRZSVENDÉGEI 1.rész

A Centrál mellett a New York kávéház volt a legjelentősebb irodalmi kávéházunk, és mivel mi is itt tartottuk legutóbbi, remekül sikerült író-olvasó találkozónkat, a New York-ról két poszttal is készülünk. Íme az első rész:
A New York-palotát 1894-ben alapították a New York Life Insurance Company biztosítótársaság megbízásából, így az épület az október 23-i átadás után sokáig a cég székhelyeként szolgált, a kávézóval a földszinten. A pazar kávézó velencei csillárokkal és szökőkúttal kápráztatta el a vendégeit, rendelkezett külön úgynevezett Hölgyteremmel, és a játékteremként fenntartott híres „Mélyvíz” teremmel is. Bár a kávéházat alapvetően az előkelő közönségnek szánták, hamar a főváros legnépszerűbb találkahelye lett – az anekdota szerint a helyi bohémek a megnyitó után a Dunába dobták a hely kulcsait, hogy éjjel-nappal nyitva legyen.
Harsányi Adolf és fivére 1900-ban átvették a kávéház vezetését, ezzel a New York-ban pezsgő irodalmi élet indult: a főpincér papírt és itatót tett az irodalmárok elé, a tulajdonosok lexikonokat, könyveket vásároltak, előfizettek a legfontosabb hazai és nemzetközi lapokra, valamint kifogyhatatlan tintakészletet is felhalmoztak. Nem kellett sokat várni, hogy kialakuljanak az irodalmi asztaltársaságok: itt volt az írók és újságírók „Otthon Köre”, ez volt a Pesti Napló, a Nyugat törzshelye, utóbbi egy ideig a kávéházban működtette a szerkesztőségét is. 

A New York egyik leghűségesebb és legismertebb törzsvendége Kosztolányi Dezső volt, aki több verset is írt a kávéházról, íme az egyik:

Szellemidézés a New York-kávéházban

A kávé gőze illan át forogva
a téli reggel füstjén szerteszét,
s ott, hol zabáltunk hajdan éhgyomorra
dicsőséget, dohányt és feketét,

nők, villanyok között, tombolva nyersen,
a lehetetlent érzem én magát,
szeszélyt, kalandot, sok-sok régi versem
és ifjúságom vad aether-szagát.

Lásd, most jöhetnél, Osvát. A halál tán
el is bocsát, jelenj meg e találkán,
ragyogj föl a barok oszlop megett,

hadd lássam egyszer még, örökre sértett
gyászomba, rég eltűnt, fényes kisértet,
vezérkedő, roppant szemüveged.

(Forrás: Wikipedia)
Folytatjuk jövő vasárnap a New York kávéház törzsvendégeivel!

Bajusz csütörtök - 2014 - 11.hét

BAJUSZ GUINESS REKORD
Szerző: D.A.N.

"Üdvözlet mindenkinek a bajusz csütörtökön.
A héten, az előző hetek után miről is lehetne szó, mint a világ leghosszabb bajuszáról, ami Guinness Record is. (2010 március 4. Róma)
Az indiai Jaipur városában élő Ram Singh Chauhan ma már egy több mint négyméteres arcdísszel dicsekedhet. (Egy tavalyi mérés szerint 4,3 méter hosszú.) 
Chauhan 1970 óta nem vágott a bajuszából. A mindennapokban egy kicsit ugyan akadályozza egy ekkora bajusz, de Ram Singh Chauhan fiatalabb korában a fülére tekerte és úgy közlekedett vele. Ma már ez lehetetlen, kénytelen a nyakára tekerni, különben rálépne, vagy felakadna valahova, aminek súlyos következményei lehetnek, nem csak a bajuszára értve.
Chauhan nem "csak" a Guinnes rekordok könyvébe került be, de(!) bajuszának köszönhetően még egy James Bond filmben és több hollywoodi moziban is kapott kisebb mellékszerepeket.


Íme néhány gondolat a híres férfiútól:

"Megnöveszteni egy ekkora bajuszt olyan, mintha egy kisgyereket gondoznék. Igazán oda kell rá figyelni"

“Ha idősebb korban kezded, lassan nő. Idővel a hormonok lelassulnak”

“Rendszeresen fésülöm, olajozom, és 10 naponta meg is mosom. Már a feleségem is megbékélt vele, és ő is sokat segít”

(na ugye lányok, akkor nem is olyan rossz egy kis bajusz!?) Üdvözlettel: D.A.N. :})"

Tweed Szerda - 2014 - 11.hét

VINTAGE SZERDA - Jean Patou divattervez
Szerző: Dörnyei András

Már többször esett szó Coco Chanelről, divattervezőről, a XX. század meghatározó stílusikonjáról. Most egy másik, talán kevesebbek által ismert, divattervezőt mutatok be, aki 78 évvel ezelőtt március 8-án halt meg. Jean Patou 1880-ban született, és családi vonalon örökölte a divat iránti érdeklődését, mivel családjuknak bőrcserző és szőrme vállalkozása volt. 
Patou 1912-ben nyitotta meg "Maison Parry" nevű kis ruhakészítő szalonját. Az I. világháború ugyan félbeszakította a divattervező elképzeléseit, de a háború után folytatta tevékenységét. 1919-ben újranyitotta divatházát és Chanel mellett a másik nagy nevű designerré vált. 
Nevéhez kötődik a női sportruházat kitalálása és elterjesztése. Ő találta fel a kötött fürdőruhát és a teniszszoknyát. Suzanne Lenglen, híres teniszezőnő számára egy merész ujjatlan és térdig érő teniszruhát tervezett. A természetes és kényelmes viselet irányába vitte el a divatot, és az első tervező volt, aki népszerűsítette a kardigánt. Divatba hozta a geometrikus mintákat, és létrehozta a designer nyakkendőt, ami az addig egyeduralkodó fekete helyett a különböző anyagok és minták alkalmazását jelentette. Patou is megalkotta saját parfümmárkáját. Érdekes párhuzam ebben Chanellel, hogy a világon legkeresettebb Chanel No.5 mögött a második legkeresettebb illat a Patou-féle Joy.

Mottó: „Amikor mindent jelent, úgy játssz, mintha semmit sem jelentene.” Steve Davis

Jövő szerdán folytatjuk...

Tweed hétfő - 2014 - 11.hét

A LEGHÍRESEBB „SKÓTKOCKÁK” - Mitől dobban meg a skótok szíve?

Ha meghalljuk a „skótkocka” szót, mindenkinek megjelenik egy mintázat a szeme előtt, ám arról, hogy mik ezek a minták pontosan, kevesen tudnak. Mai posztunkban összegyűjtöttük az öt leghíresebb klán tartan mintázatot, és egy-egy érdekességet az adott klánról:

1. Queen Elizabeth II: Más néven a Royal Stewart. A világ leghíresebb tartanja, II. Erzsébet saját mintázata.

2. Macpherson: Highlander, azaz felföldi klán, mottójuk: „Ne fogd meg a „kesztyűtlen” macskát!” Ez a viccesnek tűnő mondat a klán erőszakos múltjára utal, a kesztyűtlen macska pedig azt jelenti, amikor egy vadmacska kiereszti a karmait, így a puha mancsa, azaz a „kesztyűje” eltűnik.

3. Munro: Ír gyökerű, majd Donald Munro vezetésével Skóciában letelepedett klán. Hagyományuk egészen a 11. századra nyúlik vissza.

4. MacLeod: Skye szigetéről, azaz az Isle of Skye-ról származó klán. Jelvény helyett egy ág borókát tűztek a ruhájukra.

5. Sutherland: Mottójuk: „Félelem nélkül”. A macskát választották szimbólumukként.

Jövő hétfőn folytatjuk...

Vasárnapi ötórai tea - 2014 - 10.hét

KÁVÉHÁZI KÖRSÉTA
Ki mindenki járt a Centrál Kávéházba?

Többek közt Kiss József, A Hét című irodalmi szemle szerkesztője.
A Centrál kávéház-ban az első jelentős esemény az volt, amikor Kiss József a Váci utcai Koronából átköltöztette a Kerek Asztalát és a frissen alapított A Hét szerkesztőségét. A cikkek nagy részét itt írták és a frissen elkészült írásokat átküldték az Atheneum nyomdába. A Hét fiatalabb íróinak csoportja alapította meg Nyugatot, mely az új eszméket, új hangot képviselte. A Hét-re a főváros összes kávéháza előfizetett.
Kiss József: A Hét alapító szerkesztője 1889-től 1921-es haláláig. Krúdy így írja le Kiss Józsefet: „ hiú volt, mint egy en nem ismert fűzfapoéta és bölcs, mint egy öreg
rabbinus. Ha kora és ismeretségi köre engedte volna: tán pest összes kávéházait bejárja egy-egy új verse megjelenése alkalmából, hogy beszedje az elismerés
adóját….Így a nagytekintélyű Kiss József is már a kora délutáni órákban beült a New York Kávéházba a kassza előtti sarokasztalhoz, ahonnan szombatonként élénk
figyelemmel kísérte, hogy mely vendégek kérik a frissen megjelent Het-et az újságos gyerektől.”
Kiss József így ír saját lapjáról: „Furcsa egy újság! Kávéházban olvassák, és kávéházban írják is. Azért írják-e kávéházakban, mert ott olvassák? Vagy azért olvassák a
kávéházakban, mert ott írják? Sohasem tudtam vele tisztába jönni. Közel nyolc esztendeje a belvárosi Centrál kávéház volt A Hét főhadiszállása, az Athenaeum
tőszomszédságában. Minden pénteken és szombaton gyanús külsejű utak foglalták el a kávéház különböző sarkait, akik ott hétköznap soha meg nem fordultak.
Órahosszat elültek egy pikoló mellett egy helyen, és serényen rótták egymás alá a sorokat az egyformára szabott papirosokon. Ezek A Hét emberei voltak. A nyüzsgés, a
moraj, az ide-oda röpködő beszédek kavargása, a vágni való füst őket nem bántotta, sőt úgy látszik, mintha ez lett volna valódi elemük. Igazi hasis ez a levegő annak, aki
megszokja. Egy Golf-áram, mely zsongító melegével a gondolatot bontásra serkenti. Itt, az eleven élet hullámzása közepett, mintegy e nyilvánosság ellenőrzése mellett
íródott A Hét, és az élet és a fiatalság lüktetése ki is érzett soraiból."
Források: Wikipedia, http://users.atw.hu/tizenkettode/html/irodalom/i19.htm
Follytajuk.. vasárnap