2014. június 16., hétfő

"A Tweed Run egy déjá-vu!" - Interjú Szabados Iréne-nel, a Tweed Run Budapest főszervezőjével

Szabados Iréne hosszú évek óta az egyik legismertebb hazai mesterfodrász. A kisujjában van a szakma: fodrászakadémiát vezet, tanít, tanul, szaklapokban publikál, havonta több száz ember bízza rá a frizuráját. Emellett még arra is jut ideje, hogy megszervezze az egyre sűrűbben jelentkező vintage bringás eseményt, a Tweed Run Budapestet. A legutóbbi versenyen mi is ott jártunk zsűriként, és alaposan kifaggattuk Iréne-t a kezdetekről és a tervekről.
Mi is pontosan a Tweed Run?
A rendezvény lényege, hogy a résztvevők tweed öltözékben kerekeznek végig a városon, de közben megállnak piknikezni, beszélgetni, vagy mint nálunk, táncos flashmobot tartanak és fotózkodnak. A cél az, hogy a gyapjúból készült tweedet visszahozzák a divatba. A Tweed Run története egyébként a ’90-es évekre nyúlik vissza, de jelenlegi formájában 2009-ben rendezték meg először Londonban.
Elsőre azt gondoltam, hogy az egész inkább a bringázás szeretetéről szól…
Hihetnénk ezt is, de az igazság az, hogy sokkal inkább a divathoz van köze. A Tweed Run több irányból eredeztethető. Egyfelől ott volt Károly herceg, akit a gyapjúkereslet visszaesése miatt – az angolok híresek a kitermelt gyapjújukról – felkértek arra, hogy álljon egy rendezvénysorozat mögé, ahol lezárt és szalmával borított utcákon, tweedbe öltözött férfiak terelgették a szélnek eresztett birkákat. Ha jól tudom, ettől függetlenül indult útjára a Tweed Run, ami aztán véletlenül fonódott össze a „gyapjú-üggyel”. Mindannyian tweedet viseltek. Károly herceg történetéhez az is hozzátartozik, hogy divattervezőket is felkértek a gyapjú népszerűsítésére, 2011-ben pedig már Ralph Lauren Rugby márkája szponzorálta az addigra több száz fősre duzzadt, londoni Tweed Run találkozót.
14 05 31 tweed_run139_SZ
Miért akartad megvalósítani itthon az eseményt?
Tulajdonképpen már létezett itthon, amikor a külföldi dolgokat megismertem. A Vidal Sassoon Akadémián hallgattam egy előadást Caroline Cox divattörténésztől, aki a gyapjú válságáról és arról beszélt, hogy a műanyag szövő kellékek mennyire leutánozták ezt a természetes szövetet. Ekkor szereztem tudomást Károly herceg történetéről is. Hazatérve rákerestem az interneten, hogy van-e valami ezzel kapcsolatban Magyarországon. Volt. Egy építész fiatalember, Szijjártó Csongor indította el a Facebook oldalt. A MOME-ra járt, a diplomamunkája egy biciklimúzeum-terv volt, és a baráti társaságával a Ligetben tartottak összejöveteleket.
Hogyan kerültetek kapcsolatba?
Felkerestem, beszélgettünk, látta, hogy milyen agilis vagyok, és végül átvettem a szervezést. Persze ehhez az is hozzátartozik, hogy kislánykorom óta imádom a divatot – édesanyám a szegedi ruhagyárban volt szabász. Illetve az is közrejátszott benne, hogy szeretek csacsogni és irányítani. Húsz évesen például egy természetjáró egyesület elnökeként 500 embert mozgattam. A Tweed Run tulajdonképpen egy déjà-vu, nagyon nagy adrenalin löketet ad a szervezése.
És a biciklizés mikor jött az életedbe?
Több hullámban. Az előbb említett egyesületnél túravezetőként biciklitúrákat is szerveztem. Később megvettem az első, 25 kilós Csepel biciklimet, amivel a Ligetben kerekeztem. Egyszer rám sötétedett, de sehogy sem boldogultam a dinamóval. Egy srác a segítségemre sietett, és megkérdezte, hogy volna-e kedvem vele és pár barátjával Velencére menni. Bár néhány évet bringázás nélkül töltöttem, végül belementem, napokkal később pedig egy kerékpárversenyen találtam magam. Ez sokáig így ment, de aztán abbahagytam a versenyzést. A nagy bringamánia a Tweed Runnal újult ki nálam. Csináltattam egy vintage stílusú biciklit, és most ezzel járok.
14 05 31 tweed_run214_SZ
Visszakanyarodva a Tweed Runhoz, a táncosokhoz, a törzshelyhez (Pántlika Bisztró a Városligetben) és a legkülönfélébb öltözködési stílusokhoz: honnan jött az ötlet, hogy ne csak tweed legyen?
Maguktól adódtak a dolgok. A ruhákat illetően az egyik alkalommal túlsúlyba kerültek a sötét, fekete szövetöltönyök, a hétnyolcados kabátok, sőt, még cilinderben is jöttek. Mivel mindig is ácsingóztam a szép ruhákra, és az áprilisi eseményen közel 150-en vettek részt, az asszisztensemmel, Méhes Reginával úgy döntöttünk, hogy a hatodik, Csak Csajok öltözékversenyre hat kategóriát hirdetünk meg a két kerékpár kategória mellé. Nagyon élveztem például azt, hogy fel kellett kutatni a különböző korok öltözködési sajátosságait a versenykiíráshoz.
Milyen emberek járnak a találkozókra?
Figyelve a külföldi Tweed Runokat, inkább pasik vesznek részt rajtuk, a nők aránya nagyjából 5-10%, miközben nálunk a nők nyitottabbak erre. Pedig jó lenne, ha minden férfi gardróbjában lapulna egy tweed zakó. Egyébként elég sok az informatikus, ötvösművész, divattervező, főnővér is van köztük, teljesen vegyes. A lényeg elsősorban az, hogy elkapja őket valami a Tweed Runnal kapcsolatban. Ez lehet akár a biciklizés, a biciklik vagy a divat szeretete.
Mi a tervetek a jövőre nézve?
A szenvedélyt és a szenvedélyes emberek társaságát nagyon szeretem, és itt erre lehet számítani. A célunk az, hogy a Tweed Run önműködő legyen, és mindenki megtalálja benne azt, ami neki a legkedvesebb.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése